Ülj le. Csendesedj el. Ne szóljon se tévé, se rádió, kapcsold ki a telefont is. Csukd be a szemedet.

Lásd magadat a belső mozidon át. Képzeld el, hogy átlépsz egy nagy ajtón. A küszöbön túl  egy virágos rétre érsz. Sétálj egyenesen előre. Időzz bármeddig úgy, amíg azt érzed: szükséged van rá... Érezd a virágok illatát, simítsd meg a kezeddel őket, hajolj le hozzájuk. Sárga és kék virágok ezek. Talán fehérek is. Nyár van, de lenge ruhában vagy, könnyű szél fújja a hajadat is. Jól érzed magad. Indulj el egy ösvényen felfelé. Apró, pici, kövek alkotják az utadat. Nézd ezeket, ahogy mész útközben. Hallod a halk ropogást. Aztán elérsz egy hegy szélére. Óriási szakadék lesz alattad. És szemben egy másik hegy. És már érzed a finom meleget. Ragyogó napsütést tapasztalsz. Olyan augusztusi, esti idő ez. Pirosas a fény. Ülj le a hegy szélére.

És csak legyél. És ott lesz a te válaszod. Vagy válaszaid. Arról, merre is indulj tovább. És kik lesznek a segítőid az utadon. Engedd be őket. Ne akard tudni, csak engedd be. Mert minden válasz benned van.