Azt mondja tegnap a barátnőm: a fény, a fény, hát engem az érdekel. Majd elmondta, hogy tulajdonképpen a lánya is ezért megy a Lumiere iskolába. Én meg csak nevettem, mert tudtam, hogy igen, a fény az mindennél fontosabb és ma megyek a Mai Manó Házba, ahol a fotográfia történetéről is fogok hallgatni néhány mondatot egészen biztosan. Merthogy most ünnepli ez a művészeti ág a 200. születésnapját, amelyet egy grandiózus eseménysorozat is követ. Merthogy a franciák is megülik ezt, de mi is itthon, együtt, közösen. 

Konkrétan 26 darab eseményből álló eseménysorozat lesz eme bicentenáriumra (remélem, jól számoltam) és ennek a fele a Mai Manó Házban lesz. Persze, Veszprém és Fehérvárcsurgó sem marad ki, de mi most a Nagymező utcába voltunk hivatalosak. Gyakorlatilag egy erős ívet ír le a "manós" vonal, a végén a kortárs fotográfiáig kifutva, Magritte és André Kertész irányából, de lesz csoportos tárlat és a ProjectLab is bekapcsolódik. Az egész egy jól kitalált és gondos szerkesztési íven megy, mindezt keretezi egy szép nagy katalógus is, páratlan tördelői munkával és csodás hogy nem az ai gondozta a kötetet. 

A nyitánya az egésznek Émile Zolával kezdődik, akit leginkább íróként ismerünk ugye. Maga a most nyílt tárlat egy érzékeny, jó szemű fotográfust mutat be, aki mert nemet mondani arra, amit mindig hangsúlyozok nektek: le a sémákkal. Zola nem ültette be alanyait a szép csendéletekbe, ahogy akkoriban szokás volt, hanem egyszerűen egy steril hátteret adott a portrékhoz. Ma ez már természetes, de akkor még mindenki nézett, hogy miért is? 

De van még egy érdekes kiállítás mától. Nyilván magyar szállal. Budapesten Telkes Nóra néven született Nora Dumas életműve is bemutatásra kerül. A fotográfus a két világháború közötti Párizsban dolgozott, majd miután a Párizs melletti Moissonban telepedett le és ez a vidéki élet adta az inspirációját. Gyerekek, malacok, emberek és egy olyan élet, amit mind szeretnénk most élni a digitalizáció korában. Van még csavar persze a történetben, hisz a férje is "képbe kerül", de azt tanácsolom, menjetek el megnézni a kiállítást a Mai Manóba. Csak halkan súgom meg, az anyag egy része egy bolhapiacról került elő, Floridából...

Egészen egyszerűen nincs szebb az ember lelkének, mint ezek a letisztult képek, fénnyel teli, nem túlkombinált életek. Tudom, az anyukáknál decemberben érvényes a manózás, de nekem hihettek, a "mai manózás" most is nagyon, de nagyon érdemes.