Rengetegszer hallom azt, hogy “mert ezzel nem lehet beszélni”. Igen, vannak ilyen emberek. De biztos, hogy “csak” erről van szó? Biztos, hogy te mindent megtettél azért, hogy a beszélgetés építő jellegű legyen? Nem hibáztatni akarlak. Vannak olyan helyzetek, amikor túl kellemetlen, kényelmetlen beleállni a dolgokba. Például amikor valaki elkezd kiabálni velünk, netán még sérteget is. Ilyenkor egyszerűbb egyszerűen otthagyni. Vagy az is előfordulhat, hogy egy ilyen helyzetben lefagyunk. Ez csak egy példa, de szerintem nagyon gyakori, és jól szemlélteti a változtatás lehetőségét. Ugyanis azzal, ha annyiban hagyjuk, és magunkban sem rendezzük az ilyen helyzeteket, akkor nem oldódik meg, és újra és újra ilyen szituációban találjuk magunkat. De már azzal tudjuk oldani, hogy a bennünk keltett érzéseket a helyükre tesszük, hogy ne a stressz maradjon meg a testünkben. Ha pedig kiállunk magunkért, és nyugodt, békés, tiszteletteljes kommunikációra hívjuk meg a másik felet, amire ő bárhogy is reagál, mi megadtuk a lehetőségét a “normális” rendezésnek. És sokszor elég már az is, hogy a másik látja, hogy nem tud leuralni, mert nem ér el hozzánk az az energiahullám, amit ő elindított.

Csernus Mariann