Tünékeny az idő és mi annyira törékenyek vagyunk benne... Mint a lehelet a téli üvegen, ami egy pillanatig ott van, kirajzolja a létezésünket, aztán halkan elenyészik, helyet adva a tiszta kilátásnak.
Néha azt hisszük, mi irányítunk. Hogy a terveink, a naptárunkba vésett sűrű sorok, a küzdelmeink falat emelnek körénk a sors ellen. De aztán jön egy nap, vagy csak egyetlen pillanat, és ráébredünk: a valódi erőnk nem abban van, mennyit bírunk ki, hanem abban, mennyire merünk törékenyek maradni.
Todorovits Rea
