Aki megérkezik, az már nem keresi görcsösen a másikban önmaga igazolását. Nem akarja, hogy a másik töltse be mindazt, amit ő maga még nem mert felvállalni. A megérkezett ember nem hibátlan, nem kész, nem "késztermék". De tudja, honnan kapcsolódik. Tudja, mikor beszél belőle a vágy, és mikor szólal meg benne a szeretet.
A megérkezés ott válik igazán érezhetővé, amikor a kapcsolatban már nem az a legfontosabb kérdés, hogy mit kapok, hanem az, hogy hogyan vagyunk együtt. Amikor az intimitás nem menekülés, hanem találkozás. Amikor az érintés nem elvesz, hanem megnyugtat. Amikor a közelség nem feszültséget old, hanem biztonságot teremt.
Ebben az állapotban a szeretet már nem akar nagy lenni. Nem akar mindent elsöpörni. Nem akar bizonyítani sem önmagának, sem a világnak. Egyszerűen van. És ebben a "van"-ban több élet van, mint bármilyen fellángolásban. Mert ami nem siet, annak van ideje gyökeret ereszteni.
Péli Ildikó
