Nem az számít, aki hajnali kettőkor gondol rád, amikor egyedül van a szobájában, és nem jön álom a szemére. Hanem az, aki délután háromkor hiányol, miközben a barátaival nevet, és egyszer csak arra gondol: ‘Bárcsak itt lennél.’ Mert hiányozni bárki tud a magány és az unalom pillanataiban. De ha valaki a legboldogabb perceiben is rád gondol, mert veled még szebb lenne a nevetés… na, az már valami egészen más. Az igazi.

Charles Bukowski