Olyan sok postot írok nektek arról, merre is menjetek... arra viszont nem sok időm jut, csak instán, hogy elmeséljem hogy én merre jártam. De most... hozok képeket és gyors beszámolót.
Múlt szombaton egy über cuki muki csajos társasággal Ausztriába mentünk. Parndorfban jártunk első körre, ami igen, jó kis bevásárlás lehet, de mi emellett még a burgenlandi finomságokat árusító boltba mentünk. Kaptunk egy csodás kóstolót a helyi sajtokból, szalámikból és hát Uhudler Frizzantéból, amiből vásároltam is és megpróbálom nem felbontani karácsony előtt. Ez utóbbi nehéz lesz, mert ugye a helyi specialitás az Uhudler... szóval miután mindenki megvette a magáét, én az Aldiban Rozinak a karamellás popcornt például, meg sem álltunk egy Esterházy illetőségű dologhoz. Igen, ez a rész régen magyarok lakta volt, sőt és ház a nemes családé volt nagyon sok minden. Most egy biogazdaságból étteremmé és minden mássá átalakított helyre mentünk ebédelni. Nyilván lokális finomságokat kóstoltunk a kitűnő atmoszférájú helyen, ahol a vegák is találtak maguknak főételt, meg a vadabb csapattársak is vadhúsból készült jóságot. Nyugi, az Esterházy szeletet nem hagytuk ki és utána kint a biopiacot és vásárt sem, azóta is sajnálom, hogy nem hoztam el még ezt-azt, mert telis-tele volt finomsággal a piactér. Tisztes távolból megszemléltük a kecskéket is, de nem bíztuk rájuk a káposztát, inkább cicaspottingoltunk, mert megtaláltam Kókuszka kékvérű rokonát is.
Ezután jött az én kedvenc városkám meglátogatása. Rust a szívemnek a csücske, mert egy kis ékszerdoboz és nem a temu-s féle. Hanem igazi és ami most már karácsonyi pompában várja a hangolódni vágyókat. Van pici körhinta, egy szuper belső udvar és ház telis-tele kézműves portékával, finomságokkal, a főtéren koncert, no meg punch és forralt bor. Mi is koccintottunk a csajokkal, kellett a melegítő ital a hidegben. Legszívesebben én itt is maradtam volna, úgy 2-3 napra, de igazság szerint az este fénypontjára kellett induljunk tovább, hogy egy csúcsdíszhez hasonlítható képzavarral éljek. Mörbischbe vitt az utunk, vagyis kisbuszunk, ahol egy premier várt bennünket. Nem, nem a Hattyúk tava, de a víz jó irány. Ugyanis itt van egy viziszínpad, meg előtte persze sok-sok árus és csillagnak öltözött gólyalábasok is, a gyerekek legnagyobb örömére. A Téli Csoda Mörbischben egy varázslatos, a világon egyedülálló attrakció, melynek középpontjában egy lenyűgöző nagyságú, 90 méter széles és 18 méter magas betlehem áll a mörbischi víziszínpadon, ami minden órában életre kel lenyűgöző multimédiás vetítés kíséretében. Kérem szépen ez tényleg szuper szépséges volt, előtte volt mesélő, meg zenekar is, de a fények varázslatosak voltak. És igen, ide jegyet kell venni, de adja az élményt rendesen.
'A Téli Csoda Mörbischben - Winter Wonder Mörbisch rendezvény középpontjában a karácsonyitörténet lenyűgöző megjelenítése áll, amit a neves színpadtervező, Manfred Waba álmodott meg. Atószínpad mesebeli karácsonyi világgá változik egy impozáns, a világon egyedülálló, 90 méter hosszú és 18 méter magas betlehem és a születéstörténetet megelevenítő fényjáték segítségével. Manfred Waba a rá jellemző kreatív és részletgazdag díszletekkel ezúttal is lenyűgöző atmoszférát teremt. Alkotásait a művészet és az érzelmek különleges kombinációja jellemzi, ami lehetővé teszi a látogatók számára, hogy elmerüljenek a történetben és testközelből tapasztalják meg az ünnepi hangulatot."
Nem hosszú, de tényleg szépséges. Annyi csak, hogy öltözzetek jól fel, ha mentek, mindenképpen több réteget tegyetek magatokra és a gyerekekre is. És gyakorlatilag igen közel van a határhoz, szóval nem kell világgá menni, miközben tényleg egy másik világ. Én arra jöttem rá, hogy következőleg ezt úgy fogom tenni, hogy valami jó kis szállodát is kipróbálunk arrafelé, mert régen voltunk Rozival ezen a tájékon. De ez még a jövő zenéje, éljétek meg a téli csodát és a hangolódást Burgenlandban, nekem nagyon jó élmény volt!
