Szerepek, melyek mögé bebújhatunk, melyek ideig - óráig védelmet nyújtanak, melyek mögött biztonságban érezhetjük magunkat, melyek látszólag pótolják a hiányainkat és melyek hátterében általában a legmélyebb traumáink húzódnak.

Szerepeink és azok kegyes hazugsága, mely elrejti sokszor még magunk elől is, kik vagyunk valójában. Megnyugszunk, hogy annak látszunk, aminek a szüleink, a tanáraink, a gyerekeink, a kollégáink, a főnökeink, a társadalmi rendszerek stb. látni akarnak, hogy meg tudunk felelni annak a képnek, amit mások alakítottak ki rólunk, csak épp MAGunkat áruljuk el nap mint nap.

Szántó Brigitta