Semmi nem történhet, semmi nem érkezhet meg sem hamarabb, sem később, mint pont ott, abban a pillanatban, amikor a kozmosz idővonala és a lelkünk fejlődési útja összeér.
A látható a láthatatlannal.
Ekkor és csakis ekkor megnyílik az ajtó, ami nem nyílt meg ezer döngetésre, besétál az ajtón, amire valamikor lasszót vetettél, közeledni kezd, ami eddig távolodott, és leválik rólad, amit eddig, bárhogyan küzdöttél, nem tudtál letépni magadról.
