Ahogy egyre közelebb jutunk ahhoz az önvaló lényhez amik vagyunk, visszatérünk azon beavatásokhoz, rituálékhoz, melyek a kozmikus tudathoz, forráshoz kötnek vissza, már nem tudnak lenyomni a torkunkon olyat,hogy a rabszolga sorsot meg kell ünnepeljük.
NEM. Ma ez életet ünnepeljük, a szerelmet a bőséget, erre emlékeztetjük magunkat, a mai nap is mint minden egyes nap,hogy bőség van, hogy szerelmesek vagyunk a létezésbe,az életbe, és a robot munka helyett, a tevékenységet, alkotást, teremtést, kreatív kiáradást, az élet szolgálatát választjuk.
Választjuk a szerelmeskedést, a párunkat, magunkat,egy magasabb még szeretetteljesebb egységben.
Szilasi Márti
