A traumatizált nőkben megvan a lehetőség, hogy a világ leghatalmasabb embereivé váljanak.
A társadalom legtudatlanabb tagjai az ilyen típusú nőket "sérültnek" nevezik. Pedig ő a leghatalmasabb nőtípus, ami létezik.
Amit elfelejtenek, az az, hogy a túlélők rendelkeznek a legveszélyesebb előnnyel: a rugalmassággal.
Amikor próbálkozol és próbálkozol, de soha nem tudsz egy nőt legyőzni, tudni fogod, hogy nincs visszaút.
Ez az a nő, aki mindig fel fog támadni a halálból: Lady Lazarus, miután megjárta a poklot és vissza.
Ez az a nő, aki újra és újra megégette a lábát a lángokban, és mindig él, hogy egy másik történetet meséljen - még ha vissza is kell kúsznia az életbe. . . .
Amikor valaki azt mondja neki: "Nem tudod megcsinálni", ő azt mondja: "Nézz rám".
Ő a téli sötétségből született tüzes fény. Perszephoné, akit Hádész hozott az alvilágba, tavaszt és újjászületést hoz, amikor végre visszatér a hidegből.
Ő birtokolja árnyékait, és zökkenőmentesen beleszövi azokat szabadsága, kreativitása, képzelete és függetlensége szövetébe. . . .
Minden rémálmát nagy felbontásban élte át. Minden okot megkapott arra, hogy feladja, minden indokot a kezébe adott, hogy soha ne higgyen önmagában vagy bárkiben.
De nyers varázslat van abban, ahogyan ápolja az önmagába vetett hitet, hogy megvalósítsa azokat az álmokat, amelyeket a lelkének szántak.
Mindezek ellenére mégis győzedelmeskedik.
Még mindig túlél és gyarapszik.
A "sérült" nő nem csak a traumák ellenére, hanem azok miatt, amelyeken keresztülment, hatalmas manifesztációra képes.
Senki sem motiváltabb egy olyan nőnél, akinek egész életében folyamatosan azt mondták, hogy mit nem tehet meg, vagy hogy ki nem lehet.
Nincs elszántabb ember a sikerre, mint az, akinek már nincs vesztenivalója.
A "sérült" nő nem vállalja az útjának nehézségeit - de pokolian kijátssza azokat a kártyákat, amelyeket kapott.
A "sérült" nő egyáltalán nem sérült - ő sérült, és a sebei analizálásával és gyógyításával hihetetlen energiaforrássá válik, a bőség és a változás hihetetlen lehetőségének forrásává.
Rendelkezik azzal az erővel, hogy sebeit a nagyobb jó és a saját legfőbb javára használja.
Megteremti a saját sikerét, és saját maga válik a saját rögös hősévé; ápolja a saját felhorzsolt térdét.
Minden hozzávágott követ felhasznál, hogy megalapozza birodalmát.
Tégláról téglára építkezik - és hiába próbálják ledönteni a falait, újra és újra megmenti magát.
Mindezek ellenére ez a fajta túlélő még mindig szembesülhet a körülötte élők gyűlöletével, irigységével, kapzsiságával . . .
Ennek következtében számtalan boszorkányüldözés túlélőjévé, számos üldöző célpontjává válik. Amikor mégis megpróbálják máglyán elégetni, azt teszi, ami természetes: feltámasztja magát. . . .
Most, amikor alkot, új világokat teremt, és olyan szinten átalakul és megnyilvánul, amelyet nem tud újrateremteni az, akinek soha nem kellett megküzdenie a túlélésért.
Amikor egy erőteljes túlélő hangját és egy harcos akaratát hallod - nincs más dolgod, mint megállni és figyelni.
Ő egy millió megélt élet hangja.
Ő a reménytelenek és a tehetetlenek hangja, amikor a tűz újra a szemükbe gyúl. Ő az igazság hírnöke, amelyet a hangtalanok már régóta szeretnének hallani, érezni és megérinteni.
Függetlenül attól, hogy mennyire próbálkozol és mennyire tűnik úgy, soha nem tudsz igazán térdre kényszeríteni egy ilyen túlélőt; ő már tudja, hogy a sebhelyei milyen értéket képviselnek.
Tudja, hogyan töltse meg arannyal a sebei közötti repedéseket.
Tudja, hogyan alakítson át minden egyes rávetett keserű szót olyan vasszigorú akarattá, amely kiszabadítja őt és a többi ketrecbe zárt madarat.
Egy "sebzett" nőt soha nem lehet legyőzni, mert ő pontosan tudja, hogyan mentse meg magát.
Shahida Arabi
