Az önzetlen ember hosszabb távon gondolkozik, és egyetlen garantált jutalma a lelki nyugalma. Ha így nézzük, akkor a hétköznapi értelemben vett önző ember nem más, mint egy rövid távon, azonnali elszámolásban gondolkodó lény. Ő azonnal akarja a fizetséget, nem hitelez semmit, sőt akár nagyobb szeletet is kihasít a közösből, ha módja van rá, mert nem akar egyezkedni, nem bízik az osztozkodásban. Természetesen azt az összefüggést sem látja, hogy mennyit szegényít ezzel a kapcsolatain, és hogy az igényesebbek előbb-utóbb elhagyják.

F. Várkonyi Zsuzsa