Néha úgy érezzük, hogy teljesen egyedül vagyunk. Még akkor is, ha szerető család és barátok vesznek körül, ha egyébként minden rendben van. Indok nélkül elszomorodunk, nem tudjuk értékelni amink van.
Érezted már te is ezt az érzést? Mintha minden ami történik, rajtad kívül álló dolog lenne?
Elfáradt a lelked. Sok volt a stressz, a világ nem egy szép hely, és mindenki csak magával törődik.
Pedig valójában hiszel benne, hogy az emberek jók. Csak a világ, amiben élünk néha elcsúfítja őket.
Szóval bocsáss meg az embereknek. Ők azok, akik.
Mindenkinek van egy története, mindenkinek van egy fájdalma, amit magában dédelget. Ha van bátorságod hallgasd meg őket.
De ha úgy érzed kérj időt.
Szállj ki, sétálj, legyél egymagadban. Érezd újra, hogy te vagy te, hogy erős vagy és megállíthatatlan.
A lelkünk is elfárad, és ilyenkor pihenni kell.
Életfestők
