Lesz egy pont ahol elég lesz. Felébredsz egy reggel és azt mondod: nincs tovább.

Mindenkinél betelik egyszer a pohár. Vársz, vársz és vársz. És egyszer csak megérzed: elfáradtál. Elfáradt a lelked abban, hogy kedves vagy, hogy megértő, hogy mindig mindenhez mosolyogsz. Mert azt hitted, ő az, aki.

Aztán felébredsz és tudod. Nem ő a fontos. Hanem te. Saját magadnak.

És pontosan igazad van.