Elgondolkozhatunk a következő kérdéseken: „
Megtanítottak-e engem valaha is az érzelmi öngyógyítás fortélyaira?
Amikor iskolába jártam, tartottak-e előadást a tudat természetéről? Említette-e bárki is, hogy szabadon megválaszthatom, elmém mit szívjon magába?
Tanították-e, hogy akár az összes negatív programot visszautasíthatom?
Vajon beszélt nekem bárki is a tudat törvényszerűségeiről?”
Ha nem akkor miért marcangoljuk magunkat azért, mert naivan elhittünk bizonyos dolgokat? Miért is ne hagynánk fel most az önmarcangolással?
Mindössze azt tettük, amit az adott pillanatban a legjobbnak véltünk. „Annak idején jó ötletnek tűnt” – mondhatnánk saját és mások múltbéli tettei kapcsán. Mindnyájunkat akarva-akaratlanul programoztak, mégpedig a tudatos beleegyezésünk nélkül. Zavarodottságunkból, tudatlanságunkból és naivitásunkból adódóan bedőltünk a negatív programoknak, és hagyjuk, hogy azok irányítsanak bennünket.
Azonban dönthetünk úgy, hogy felhagyunk ezzel.
Dönthetünk úgy, hogy más irányba fordulunk.
Dönthetünk úgy, hogy jobban odafigyelünk, hogy tudatosabbak, felelősségteljesebbek és a Teremtő Inteligenciájával bölcsebbek leszünk.
David R. Hawkins