Már a következő pillanat is túl késő.

Az elszalasztott pillanatok lesz a jövőnk, ahelyett, hogy azokkal lenne múltunk, akikkel érdemes lett volna. Élni és szeretni.

Végső soron semmit nem fogunk magunkkal vinni. Sem a hamis kapcsolatainkat, sem vagyont, sem karriert. Csak amit elmulasztottunk abból, amiért érdemes lett volna élni.

Azzal kell majd elszámolni. Azzal, amikor nem szerettünk, pedig szerethettünk volna. Azzal, amikor nem öleltünk, pedig kérték. Azzal, amikor azt hittük még van időnk majd elmondani a másiknak és ölelni, amikor az az ölelés lehetett volna minden. Azzal, amikor igaz pillanatok helyett hamisat választottunk és erőszakot tettünk önön és a másik sorsán.

Ne várjunk addig, amíg túl késő.

Amíg túl késő belezuhanni a szeretetbe, a gondoskodásba, a vágyba és mindabba, ami szenvedő emberből, élő emberré tehet.

Az életet szalasztjuk el azokkal a pillanatokkal, amelyeket elveszünk egymástól. És van, hogy erre csak akkor jövünk rá, amikor már túl késő.

Barna Berni