Sokszor én is csak azt tudom felelni a problémás viselkedésű gyerek szülőjének, amit a bölcs rabbi válaszolt a kétségbeesett apának. 'Rabbi, mit csináljak a gyerekemmel? Gyűlöl engem, ráadásul most tudtam meg, hogy ellopta a szomszéd zsebóráját!' A bölcs rabbi tanácsa: 'Menj haza, és szeresd jobban.' Ez az én tanácsom is. Menj haza, és szeresd jobban! Mit jelent ez? Meséltél neki eddig minden este ráérősen? Nem. Akkor ezentúl tedd meg! Marháskodtál vele? Dögönyözted? Csiklandoztad? Együtt reggeliztetek, ráérősen? Nem. Akkor ezentúl dögönyözd, csiklandozd, fogadd oda az ágyba reggel, étkezzetek közösen, ráérősen. Sokszor az az egyetlen működő tanács, hogy változtass az otthoni szokásrendszeren, ami a gyereket nyilvánvalóan kielégítetlenül, érzelmileg éhesen hagyja. Babusgattad őt hosszan, miközben a kistestvérével nem foglalkoztál? Nem. Akkor ezentúl babusgasd őt, a nagyobbat hosszan, kitartóan, és ez alatt az idő alatt ne törődj a kistestvérével – a kicsinek nem fog ártani, a nagynak viszont használ. Vagyis: add meg neki azt, amit eddig netán elmulasztottál. Meggyőződésem, hogy ez használni fog – ám arra nincs garancia, hogy mennyi idő alatt. Három hét, három hónap, három év, tizenhárom év? Bármelyik elképzelhető, de hogy egy ilyen átállás hosszú távon alapvető változást eredményez, abban egészen biztos vagyok. A gyors sikerre vágyó szülőt sajnos el kell szomorítanom: lehet, hogy az eredményt csak akkor láthatom majd, amikor a gyerek már felnőtt, és visszaemlékszik arra, hogy ebben az időszakban történt az életében egy fordulat, ekkor nyugodott meg, noha ennek különösebb jelét jó ideig nem adta.

Vekerdy Tamás