Az embernek van egy átlagos információfeldolgozási képessége és érzelmi teherbíró képessége. Ha ezt a modern technológia meghaladja, az patogén hatást jelent. Képzeljük el, ülök a tévé előtt, és a híradóban éppen egy volt diktátor által lelövetett emberek holttesteit exhumálják egy tömegsírból. Ha normális vagyok, ezen érzelmileg elborzadok – de mielőtt végigélném ezt a borzalmat, vált a kép, és bevágják egy művészegyüttes táncát. Már éppen örülni kezdenék, de ekkor újból vált a kép, és négyezer holttestet látok egy földrengés után. Épp csak a szívemhez kapnék, de már vágás, divatpercek. Mielőtt azonban a szám vigyorra húzódna a sok jó csajtól, vágás, jön a cunami. És így tovább. Kérdezem: megfelel ez egy ember emocionális élményfeldolgozó képességének? Mert ha nem, akkor az ördög jól csinálja. Amikor a történések meghaladják az ember élményfeldolgozási képességét, az közönyt idéz elő, lebénítja a reakciókészséget. Ha nem tud végbemenni az információ pszichés lereagálása, mert olyan gyorsak a váltások, akkor az ember közönyössé válik, már nem érinti meg mások keserve, tragédiája, és nem tud örülni az örömeiknek sem.

Popper Péter

kép: Kate Spade koll