Nincs kedvem már ahhoz, hogy mérlegelni kelljen mit szabad kimondanom, vagy éreznem, mert mások még nem készültek fel arra, hogy szeretve legyenek. Unom, hogy van még aki játszik és azt hiszi, hogy érezni kockázatos és nem látja, hogy a legkockázatosabb ha elfojtasz mindent, mert abba előbb vagy utóbb megbolondulsz.

Nincs már idő arra, hogy meneküljünk, de már nekem sincs időm arra, hogy fussak azok után, akik szerint ezek a gyerekes játszmák még vezetnek valahová. Nem vezetnek sehová és a szabadság, amit annak hiszel, rabság, egy vár, ahol nem tanulsz semmit.

Unom azokat, akik félnek a kapcsolódástól és kiszámítják azokat és akiknek nincs bátorságuk belezuhanni bármibe, amit az élet hoz. Ők nem élnek valójában és a szabadságot hirdetve raboskodnak egy elzárt világba, ahova nem jut be semmi, ami felemel.

Valójában egymást emeljük fel! Nem kell a félelmeink miatt meghatározni, hogy milyen kapcsolati formában. Csak merni kell megélni egymást.

Barna Berni