Mindig vonzódtam a gyöngyökhöz. Aztán, mikor felnőttem akkor már az igazgyöngyökhöz. Az ékszerkészítői utam (PiGemArt) is úgy kezdődött, hogy pótolni szerettem volna azt a gyöngyös nyakéket, ami – szerencsére csak ideiglenesen – eltűnt édesanyámnál. Amikor a különböző neves divatlapok ékszertrend előrejelzéseit böngészem, mindig megemlítik az igazgyöngyöt, annak különböző fajtáit. Mert a gyöngy sohasem megy ki a divatból. Coco Chanel is megmondta, hogy "A woman needs ropes and ropes of pearls" Egy nőnek sok-sok gyöngysorra van szüksége.
A gyöngyök mindig népszerűek maradnak, mert:
 Mindenkin jól mutatnak.
 Sokfélék, színesek, sokféle formájúak.
 Választhatunk igazgyöngyök közül, de találhatunk szép bizsu gyöngyöket is.
 Sohasem mondhatjuk, hogy már nem divatosak.
 Bármely ruhát felöltöztet, stílusossá tesz.
 Remekül kombinálhatók más ékszerekkel.
 Nem hiányozhat senki ruhatárából.
Szerettem volna megfejteni ösztönös rajongásomat a gyöngyökhöz, és ehhez kicsit beleástam magam a történetébe, keletkezésébe, fajtáiba. Láttam képeket ókori perzsa igazgyöngyös fülbevalóról, ami akár ma is divatos lenne; én is bármikor viselném, ez ma a Louvre-ban van kiállítva. Találtam öntőformáról képet, amely segítségével a kagylóban évek alatt Buddha szobrot növesztettek, valamintképeket a a világ legdrágább kagylógyöngyéről, amit Melo Melo gyöngyöknek hívnak, és sárgás- narancs színben pompáznak. Egy darab belőle közel húsz millió forint! Divatékszereket, melyeket az igazgyöngy mellett, ásványok díszítenek. Mind-mind inspirációk számomra hiszen, ha kihúzom az egyik alapanyagos fiókomat, szebbnél-szebb és izgalmasabbnál izgalmasabb gyöngyöket találok benne és egy-egy cikk elolvasása után meglódul a fantáziám, bezárkózom, és készülnek az ékszerek…
Kezdjük azzal, hogy miként keletkezik az igazgyöngy? A gyöngy akkor képződik, amikor egy irritáló anyag, például parazita vagy kagylódarab véletlenül bekerül az osztriga puha belső testébe, amitől az egy kristályos anyagot, a gyöngyházat választja ki védekező mechanizmusként, amely rétegekben halmozódik fel az irritáló betolakodó körül. Hihetetlen, hogy több mint 100 000 osztrigára van szükség ahhoz, hogy elegendő gyöngy keletkezzen egy-egy nyaklánc elkészítéséhez, ami megmagyarázza, hogy miért olyan drága egy természetes gyöngyszemekből készülő nyaklánc.

A tenyésztett gyöngy ugyanúgy keletkezik, mint a természetes gyöngy. Az egyetlen különbség az, hogy a folyamat emberi beavatkozással kezdődik. Az osztriga belsejébe egy kagylógyöngymagot helyeznek, hogy irritálják az osztrigát, hogy létrehozza a gyöngyházrétegeket. Az ókori Kínában a gyöngyékszerekről azt mondták, hogy a viselőjük tisztaságát szimbolizálja. Az ókori Rómában pedig olyan értékesek voltak, hogy Julius Caesar törvényt fogadott el, mely csak az uralkodó osztálynak engedélyezte a gyöngyök viselését A legenda szerint Kleopátra egy gyöngyöt zúzott össze egy pohár borban, hogy bebizonyítsa Marcus Antoniusnak, hogy ő megengedheti magának ezt a luxust. A középkorban a lovagok gyakran viseltek gyöngyöt a csatatéren, abban a hitben, hogy az értékes drágakövek megvédik őket majd a bajtól. A gyöngyök régóta fontos kereskedelmi árunak számítanak, és Közép- és Dél-Amerikában a 15. és 16. században a gyöngyök felfedezése vezetett az úgynevezett gyöngykorhoz. A gyöngyök iránti kereslet növekedésével Nyugat-Európában a nemesi- és királyi hölgyek gyöngy ékszereket viseltek, és a 19. századra a kereslet már annyira megnőtt, hogy az osztriga készletek apadni kezdtek. Az arab kultúrában a legenda szerint a gyöngyök harmatcseppekből keletkeztek, melyeket egy osztriga lenyelt, amikor az a tengerbe hullott. A tenyésztett gyöngyök megjelenése előtt a Perzsa-öböl állt a gyöngykereskedelem központjában, és jóval az olaj felfedezése előtt a gazdagság forrása volt a régióban.

Evezzünk japán vizekre! 

Az Akoya gyöngy kizárólag Japán sós vizéből származik, a Pinctada Fucata osztrigából, más néven Akoya gyöngy osztrigából. A gyakorlatlan szem számára az édesvízi gyöngyökhöz hasonlónak tűnnek, de általában kerekebbek és simábbak.
Fekete gyöngyök kizárólag Tahitin és más francia polinéz szigeteken találhatóak, ahol még pávazöld, ezüstzöld, kék és padlizsán árnyalataiban is előfordulnak. Ezeket a gyöngyöket a polinézek a szerelem és a termékenység istene, Oro ajándékaként tisztelik, aki állítólag egy szivárványon érkezett a szigetekre, mely színével átitatta ezeket a gyönyörű drágaköveket.
Az édesvízi gyöngyök Kína tavaiban és folyóiban, kisebb mértékben Japánban és az USA-ban találhatók. Édesvízi kagylókból gyűjtik be, őket, és általában fehér és rózsaszín színűek. A 20. század elejéig a gyöngygyűjtés egyetlen módja az volt, hogy búvárok életüket kockáztatták akár 100 méter mélységben is, hogy hozzájussanak a gyöngyökhöz. Rendkívül nehéz és veszélyes munka volt, mivel egy tonna osztrigában csak három-négy minőségi gyöngyöt találtak. Ma a természetes gyöngyök a legritkább drágakövek közé tartoznak, és szinte teljesen kimerült a készletük. Egyedül Bahrein és Ausztrália melletti tengerekben van még egy kevés belőlük.
Kokichi Mikimoto, 1893-ban megalkotta a világ első tenyésztett gyöngyét úgy, hogy manuálisan irritáló anyagot juttatott az osztrigába, hogy gyöngyöt képezzen. A tenyésztett gyöngyök bevezetése az 1900-as évek elején az egész gyöngyipart a feje tetejére állította, és a természetes gyöngyök értéke nagyot csökkent. 1935-re Japánban 350 gyöngyfarm működött, melyek évente 10 millió tenyésztett gyöngyöt termeltek, bár Mikimotónak folyamatosan védekeznie kellett azokkal a vádakkal szemben, miszerint gyöngyei nem „valódiak”. A tudományos bizonyítékok ennek az ellenkezőjéről beszéltek; a tenyésztett gyöngyök pontosan ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkeznek a mai napig is, mint a mélytengeri medrekben keletkező gyöngyök; az egyetlen különbség az, hogy a természetes folyamatok beindítása emberi beavatkozással történik.
A kínaiak több száz éve tenyésztik az édesvízi mabé gyöngyöt. Korán megtanulták, hogyan kell egy fémformát beültetni a kagyló belső héjába, és néhány évre vízbe meríteni, miközben a puhatestű gyöngyház réteggel vonja be az anyagot.  A legnépszerűbb forma a Buddha szobor volt, de sok más formával is dolgoztak.

A tényleges „gyöngygyártás” csak az 1970-es években kezdődött meg Kínában, amikor elárasztották a piacokat a megjelenésük miatt „Rice Krispie” gyöngyként ismert apró, rizsformájú gyöngyökkel. Újabban pedig intenzív fémes csillogású, szivárványszínű és barokk formájú gyöngyöket is forgalmaznak a kínai kereskedők.
A drágakövekhez hasonlóan a gyöngy minőségét is számos kritérium határoz meg, beleértve a méretét, alakját, színét és fényét. Egy fontos tényező, amire vásárláskor mindenképpen figyelni kell, az a gyöngyház vastagsága, mivel ez nemcsak a gyöngy fényét határozza meg, hanem azt is, hogy mennyi ideig hordhatja majd a viselője. Célszerű a gyöngyékszereket szövet tartóba helyezni, mielőtt az ékszerdobozba kerülnek, mert a felületük nagyon sérülékeny. Az olyan savas elemek, mint a parfüm, sőt az izzadtság is tompíthatják a gyöngy fényét. A gyöngy nyakláncokat érdemes ötévente elvinni egy ékszerészhez, hogy ellenőrizze, hogy nem kell-e újra fűzni a láncot.

 Pálmai Ildikó, a PiGemArt ékszerésze

P.S. A cikk elején említett perzsa fülbevalót a hétvégén egy ötvös barátnőmmel megpróbáltuk rekonstruálni, hogy bizonyítsuk, hogy az igazi művészet öleljen át akár évezredeket, akkor is örök szépséget hordoz. A kész ékszert és az általunk hordhatóbbnak ítélt változatot a cikk képei közt találod (fent).