Szeretjük elnevezni a dolgokat. Szeretjük megfogni, tartani, belehelyezni az elvárasokba, a félelmek elrejtésére használni. Pedig mindennek csodás egyedi minősége van. Ez nem függ a tértől, az időtől, sokszor még tőlünk sem. Miért nem merjük visszaadni a kapcsolataink igazi erejét azzal, hogy nem törjük le a szárnyait? Azokat a szárnyakat, amelyek olyan tapasztalásokhoz reptetnének el minket, amelyek megmutatják azt a szabadságot, hol nem kell már egymást semminek elneveznünk, mint egy felcìmkézett dobozt.

Van ami nem állandó, valójában semmi sem az. Valójában egy áramló létezésben akarjuk belekényszerìteni magunkat valamiféle állandóságba, a biztonság hitébe, a címkéken keresztül. Pedig egyszerűen csak megélni kéne, úgy és addig mìg dolgunk van vele.

Barna Berni