Van aki a munkahelyét nem meri elengedni, van aki egy családtagja elvesztése miatt törik össze s van aki pedig a szerelmi bánata miatt pusztul odabent.
Persze a leghétköznapibb helyzetekben is megjelenik, például amikor költözünk és rájövünk hogy mennyi holmink van amihez már az utolsó jégkorszak óta nem nyúltunk..!
Mindenben megjelenik a kérdés, hogy képesek vagyunk-e elengedni azt, aminek az energiája már nem támogat(na) tovább az Úton..?
Sok esetben a félelem munkálkodik bennünk, és ez érthető.
Mi van ha egyedül maradok, ha nem találok jobb munkát csak rosszabbat, hogy leszek még édesanyám megnyugtató szavai nélkül..?
Félünk, félünk az ismeretlentől, mert az ismeretlen nálunk nagyobb kihívásokat, sőt, veszélyeket rejthet..
És ez igaz is.
Az Élet folyton kimozdít a komfortzónából, vagyis a kény-elemből, hiszen ez a természetes: nincs fejlődés a kényelmen belül. Ott ismert dolgok vannak, nincs kihívás, ezért nincs emelkedés sem.
Pedig ez a tudatosodás természete: közeledni egyre inkább a Lélek felé.
Molnár Ádám
