Eljött az ideje, hogy mostantól másként lássak mindent, hiszen az életem, forduló ponthoz érkezett. Úgy érzem, hogy megfeledkezett rólam az Élet. Nem találom a helyem, és szerepeitől megfosztott ember lettem. Bezáródtam, és belső magányomban élek.
Mindeközben a világban egyre több, a segítségre szoruló ember. Szükség lenne a bölcsekre, akik a saját tapasztalásaikból, megújult erővel és hittel, visszaálltak az életbe. Még az is lehet, hogy engem is szólítanak, de nem hallom meg. A saját fájdalmaim eltompítják az érzékszerveimet. Itt és most, el kell döntenem, hogy mit teszek. A saját fájdalmamból kilépve, visszaléphetek a világba, és segíthetek. Segítő kezet nyújthatok azoknak, akik szükséget szenvednek, s miközben ezt teszem, újra megélhetem, hogy szükség van rám, értékes lehetek.
Feloldozom magamban a múltat, hogy továbbléphessek. A mai napon kezdődik az életem egy új fejezete. Itt vagyok, sok mindent túléltem, ÉLEK!
Váradi Andrea és Dömötör Aletta
