De, hogy is tud bekövetkezni az életünkben, hogy megteremtődik, ami valóban az utunk része? Többnyire azt halljuk, hogy: Tégy érte! De valójában mi különbözteti meg a tettet és az akarást? Egy ici-pici tudati blokk, hit, érzelem, gondolat. Amìg nélkülözhetetlennek tartod magad azzal kapcsolatban, hogy beteljesüljenek a dolgaid addig az akarás nekifeszìt a saját elmédnek, és nem érzed azt a ritmust, amit nem te, hanem valami sokkal elemibb alkot. Teremt. Amikor beülsz mondjuk meditacióba és azt mondod, most tudatosan teremtek, addig az elméd az, ami nélkülözhetetlenségében csillogva akar. Az igazi inspiració mindig az ürességben jön. Természetesen. Mert van tere hova érkezni. Azt kéne tudatosìtani, hogy nincs mit tudatositani, mert csak az átadás és az együttműködés az, ami teremt. Átadás és együttműködés, az Univerzummal, a társsal, a közösséggel, önmagunkkal. Közösen működni viszont csak úgy lehet, mint a fogaskerekek, belesimulva egymásba, az átadásba, az ürességbe. Tele zsákba egy ponton túl már nem lehet pakolni. Kiszakad. És valójában ezek a kiszakadások életünk lecsodásabb pillanatai. Lehetőség arra, hogy eleged legyen végre egyszer a zsákjaid telepakolásából. Csak működj együtt! Fogadd ami jön. És aztán tégy érte. Csak tedd, ne akard.

Barna Berni