A nyakam nagyon fájt.
Így hát abbahagytam a szűk ruhák viselését, kicseréltem a székemet.
Ortopédiai fűzőt vettem, jógáztam, pilatesre jártam, csontkovácshoz és mindenféle orvoshoz, de a fájdalom nem múlt.
Egy súly, egy teher, egy kellemetlenség, ami már aludni sem hagyott, néha még lélegezni is nehezemre esett....
- És? Mit csináltál?
- Egy bölcs asszony, akkor azt mondta nekem,
hogy azért van, mert sokáig túl sokat cipeltem.
- Honnan tudta ezt?
- Csak úgy hogy ránézett megfeszült és összenyomott testemre, csak úgy, hogy érezte a csupasz bőrömet az öreg és ráncos keze érintésével, nés tudta...
- Mit mondott?
- Azt mondta: - Annyi nyomást cipeltél az évek során, annyi fájdalmat, neheztelést, hogy már számolni se tudom hogy a sajátom vagy más világának súlyát cipeled ...
- És akkor kifújtam az összes levegőt, amit több mint két évtizede visszatartottam ....
- Elmondta neked, hogyan gyógyítsd meg magad?
- Megfogta a kezem a sajátjába tette, azokba az öreg hölgy tenyerekbe, majd elengedte a kezemet, leengedte vállamat, felemelte a fejem az államnál, és mögém állt. Az ajkai a fülemet érintették, és halkan azt súgta nekem:
"- Nem minden a te hibád...
Nem minden a te felelősséged...
Nem tudsz mindent te csinálni...
Nem tudsz mindent helyrehozni..
Nem kell mindent elfogadnod!"
- És akkor a szememből könnyek kezdtek kicsordulni, mint a törött üveg darabkák. Volt egy pillanat, amikor azt hittem, hogy véreset fogok sírni, a sok fájdalomtól, amit éreztem.
Lassan a vállaim visszatértek a helyükre,
a nyakam ellazult és újra felemelkedett, a hátam kiegyenesedett, ahogy már évek óta nem, és hallottam, hogy a csontjaim roppannak..
A világ súlya került le a vállamról, .a múlt fájdalmainak súlya végre a földre szállt.
- Mondott még valamit?
- Tiszta szemei várakozóan nézett rám, és azt mondta:
"- Vannak fájdalmak, amelyek a szívben vannak terhelve, és azokat nem lehet könnyen eltávolítani. Tanuld meg elengedni a múltat, különben a végén még "megfojtod" a jövődet,
és azt is értsd meg, hogy a megbocsátás hiánya nem fáj senkinek jobban, mint annak, aki nem tud megbocsátani...
(ismeretlen)
