A Random Shooting Day ma már egy fogalom. Remek fotók készülnek sok-sok kreatív művész keze által. Ismert és kevésbé ismert emberekről, velőtrázóan kreatívan és Koczka, Koczkáék megint készülnek valamira. Vele beszélgettem erről.
- Random Shooting. Tulajdonképpen ez micsoda? Elmagyaráznád egy egyszerű "nézőnek"?
- A Random Shooting Day egy olyan csoportosulás, amiben szakmabeliek vannak. Stylistok, fotósok, sminkesek, ügynökségek. Minden héten csütörtökön készítenek egy sorozatot (vagyis mi). A kezdet kezdetén a saját örömünkre, portfólió építésre csináltuk ezeket, aztán már meglehetősen kinőtte magát a hat esztendő alatt.
- Honnan jött a Random Shooting alapötlete?
- Volt egy komoly, mélyebb időszakom sok éve. Akkor elvonultam a világ elől átgondolni az életemet. Rájöttem, hogy hiányzik maga az alkotás, az alkotás érzése a mindennapjaimból. Sok-sok barátommal beszéltem és tudom, másnak is hiányzott az, hogy ne a megrendelő szája íze szerint készüljön a smink vagy pózoljon a modell egy-egy anyag elkészültekor. Így a Random Trip ihletett meg, ők keddenként jöttek össze zenélni egy boldogság zenélésre. Ez volt az ihlet. Mi pedig random fotózunk azóta is csütörtökönként. a magunk szája íze szerint.
- Mennyire értik az emberek, hogy mit is csináltok?
- Nem igazán értik, de megpróbálok minden fórumon beszélni erről, hogy miről is van igazán szó. Ez egy örömfotózás leginkább. Alkotás. Mindig kérdezik, hová készülnek a képek. Magunknak. A szakma érti. Most már azért, 6 év után jobban a köztudatban van. Ez a mi alkotó örömünk kifejeződése tulajdonképpen.
- A jótékonykodás is része ennek. Honnan jött az első "kiválasztottad", akinek pénzt adományoztatok?
- 6 éve jótékonykodunk, igen. A képekből kiállításokat rendezünk és az árverésekből befolyt összeget nemes célokra fordítjuk. Az első kiválasztottam a Suhanj! alapítvány volt. Akkor találkoztam egy fotóssal, aki a kampányfotóikat készítette, én voltam a produkcióban a fodrász. Féltem ettől a naptól, azt hittem, nehéz lesz találkoznom siketekkel, mozgássérültekkel, sok-sok mozgásszervi nehézséggel küzdő gyerekkel. Ám nagyon mást kaptam, mint a prekoncepcióm volt. Életem egyik legboldogabb napja lett ez, ami hihetetlenül sokat adott. Végtelen öröm volt az egész. Ott határoztam el, hogy nekik segítek. Látszott, ahogy ők állnak az emberekhez, ahhoz a pozitivitáshoz, ami bennem is adott. Volt egy végtaghiányos, downos gyerekeknek szánt úszásprogramjuk,ebbe szálltunk be és két hónapnyi úszásukat tudtuk sokaknak finanszírozni. Én végtelenül boldog voltam, hogy ez így sikerült. Ez volt az első kiállítás, első jótékonykodás. Aztán nem álltunk, meg.
- Milyen érzés, amikor kiállítás van a fotókból?
- Az igazság az, hogy elmondani is nagyon nehéz. Iszonyatos munka van benne, leválogatni a képeket, keretezni, a stáblista kiírása, a képek kihelyezése pontosan, az catering intézése stb... pozitív stressz van mögötte. Aztán, amikor jönnek az emberek, nézik, az valami fantasztikus. Az első kiállításon másfél órával a nyitás után be kellett mondanom: megvették az összes képet, elfogyott. Ez valami csodálatosan felemelő volt és minden egyes alkalommal az most is. Nyilván az a legjobb, ha minden kép elmegy, mert akkor annál több pénzzel tudunk segíteni az adott szervezetnek, alapítványnak, hisz minden évben mást támogatunk.
- Eddig kik voltak a legnagyobb port kavart alanyok? Ki az, akiről utólag úgy érzed, nagyon más arcát tudtátok megmutatni?
Egyértelműen a Lakatos Márkos anyag volt az, ami a legnagyobb figyelmet kapta. A Celeste Barber munkássága alapján készült képek, ezt mi férfiban, vagyis a Márk által mutattuk meg. Ez ugye gagyi is lehetett volna, féltem is ettől kicsit. De egy fantasztikus anyag lett, Márk nagyon odatette magát, hajnalban kezdtük, mentünk, csináltuk és fontos volt az üzenete is. Ez volt ez az anyag, amiben igazán másképp mutattunk meg valakit. A másik Puskás Peti barátom volt, őt a Pride tematikáján nőnek öltöztettük és ehhez elképesztő grafikák is készültek. Ez a kettő volt igazán más volt, mint a többi.
- Idén mivel készülsz?
- Ez a 2021-es kiállítás most tulajdonképpen (a pandémia miatt elmaradt), ami a Down szindróma éve volt. Egy régi barátom önkénteskedni kezdett egy ilyen alapítványnál,így jött képbe ez. Most a tavalyi képeket látják a vendégek. Nagy Adri énekesnőtől Horányi Juliig, az Animal Cannibalsig, Csősz Bogiig sokakkal fotóztunk, az ő fotóikat elárverezzük és a Rejtett kincsek Down egyesületnek megy a pénz. A Kásás Tomiról készült fotókból befolyt pénzt egy állatmenhely kapja (Tamás vegán és nagy állatszerető). Herczeg Zoli is készített egy fantasztikus alkotást, ezt is elárverezzük, ezzel egy régóta rákkal küzdő barátunkat segítjük. Az esemény fővédnöke most Balla Eszter, Hajas László mesterem nyitja meg a rendezvény, a Hősök zenekarból pedig Eckü lesz a speakerünk és szuper jó dj is jön, szóval jó kis bulinak nézünk elébe.
A Budapest Parkban leszünk idén is, ezúton köszönöm nekik is a segítséget Rengeteg támogatónk van és csodálatos segítség ez nekünk. Hihetetlen jó és fantasztikus emberek állnak az egész mögött, csak hálás lehetek nekik. Gyertek el, meglátjátok!
Random Shooting Day Kiállítás április 19-én a Budapest Parkban, este 7-től, az event linkje ITT.
