A nőnek aki azt hiszi hogy nem elég jó... Annak a nőnek aki ha körülnéz csodálkozik, hogy mindenki más miért sokkal ügyesebb, sokkal erősebb, sokkal ambiciózusabb nála. Annak a nőnek aki azt hiszi, hogy mindenki más tüzes utat jár be ezen a dolgon, amit életnek hívunk, míg ő lemaradva, alig bírja átvészelni a napokat. Valahol egy másik nő is rád néz, és pontosan ugyanezt gondolja.

 Látod, mindannyian úgy nézünk ki, mintha kívülről befelé haladnánk. Néha mindannyian "együtt" nézünk ki. Ha elkapsz minket a megfelelő napon, akkor úgy nézünk ki, mint akiknek mindene megvan. Mert tudjátok mit, már régen megtanultunk így kinézni. Megtanultuk elrejteni a küzdelmeinket egy mosoly mögé, és minden nap felvenni ezt az álarcot. És valójában szívességet teszünk egymásnak, amikor megjelenünk, úgy ahogy vagyunk, szemölcsökkel és minden mással együtt, későn, zaklatottan, emberként. Amit igazán látnunk kell, az az, hogy mindannyian egyformák vagyunk. Mindannyian küzdünk. Mindannyian szétesünk. Van amikor sikerül, van amikor nem. Azzal hogy elrejtjük a saját gyengeségeinket, félelmeinket, aggodalmainkat, nagyobb erőt adunk nekik. Ha kiengedjük, fényt vetünk minderre, sokkal kevésbé lesz ijesztő, sőt, vicces... És a jó ég tudja, hogy nagy szükségünk van a nevetésre. Szóval a nőnek, aki azon tűnődik hogy elég jó-e... Ha ez te vagy. Igen, az vagy. Mindig is az voltál Nem kell megfelelned mindenki elvárásainak hogy hogyan kellene boldogulnod. Ember vagy, hibás, csodálatos, bámulatos, szerethető, szeretetteljes, szeretett.

Én látlak téged.

Most tegyél meg egy szívességet, és menj el a többiekhez is. Terjesszétek a hírt, hogy elég jók vagyunk, úgy ahogy vagyunk.

Donna Ashworth