- Szeretsz? Szeretlek!

- Tudsz szeretni? Persze.... vagy nem tudom. Miért ne tudnék?

- Tudod, hogy hogy kell szeretni? Vagyis nem azt, hogy kell, hanem azt, hogy ez jön belülről. Empátia...

- Persze.... nem. Vagyunk és kész. Mit kéne csinálnom? De mit kéne éreznem? Mi fáj?

- Fáj, hogy haldoklik az egyik legközelebb hozzátartozód. Tudod, ez az, ami fáj. Ilyen az, A szeretet marad, de a fájdalmat nem tudod letegadni, szembe kell nézned vele. Ezek az érzelmek. 

- Fogjam a kezét, menjek a kórházba? Vagy várjam, amíg hívnak?

- Igen, ilyen a szeretet. Mellette vagyunk.Átsegítjük a másikat. Ilyen ez. Elengedés. Szeretet. A legfontosabb percek az életben. 

- De fáj a lelkem. Nem is tudom, mitől. Tényleg.

- Ha nem fájna, nem lenne igaz szeretet. Téged hogy szerettek? Odafigyeltek rád, elfogadtak feltétel nélkül, mondták ezerszer, hogy te vagy a legfontosabb a világon?

- Nem tudom. Nem tudom, milyen a szeretet. És erre most kell rájönnöm, Köszönöm, hogy vagy nekem. Köszönöm, hogy megmutatod nekem. Köszönöm, hogy láttatod, ami eddig takarva volt előttem. Ilyen a szeretet?