Mélyen belül bizserget...nyújtja felém kezét a sötétség, suttog a fülembe valaki, megsimitja csontos kezével hajamat....
Beburkolózom ebbe a mágikus világba, magával sodornak olyan emlékek, amelyek tán nem is az enyémek, a képek, az illatok, az érzetek meseként vagy mágikus varázslatként ölelnek körül, magam sem tudom....
De jó nagyon, jó nagyon ez a csend, ez a világ, a misztikus fátyol mögött megpihenni.
A pislákoló gyertyafény villanásai sejtelmes árnyékot adnak a tükörből visszanéző szempárnak, ó mennyi életet látott már, vajon ki volt ő, aki most néz rám...és aki egy pillanat múlva már meg is változik...
Ez az utazás amit a belső világomba teszek ilyentájt, átmosdatja a lelkem, megformálja a világom a képeit, lehámlasztja a sallangot, a transzformáció üstjében csak az igaz dolgok forrnak valósággá.
Olyan mérhetetlenül hálás vagyok....
Az Ősanya
