Amikor beteg vagyok, vagy valami baleset ér, én mindig tudatosan ránézek az okozati tünetekre, megfigyelem, mely testrésze(i)met, szerve(i)met, illetve melyik oldalamat érinti(k).

Vannak nagyszerű könyvek*, melyekből elkezdtem „értelmezni” a folyamatomat, hogy ilyenkor testi-lelki-szellemi szinten mi is történik velem-bennem. Ez az úgynevezett HOLISZTIKUS SZEMLÉLET, mert úgy vélem, hogy több-dimenzionális lényként nem csak egy oldalról nézem meg a helyzetet, hanem annyi oldalról, ahány oldalról képes vagyok rá.

Ha meg van a “diagnózis”, akkor elkezdem a gyógyítást…minden esetben más, és más a gyógyítás folyamata, ahogyan a gyökérokok is mások. Van, hogy tudom magam gyógyítani, oldani a blokkot, és van, hogy mástól, másoktól kérek segítséget. Igen, igen, ezen a ponton jelezném, hogy egy ideje – mióta letettem a “spiriegómat” –  és rájöttem, hogy nem vagyok MINDENHATÓ, és, hogy én is, mint sokan itt a földön, egy olyan fizikai testben létezek, ami törékeny, és illik tiszteletben tartanom, és szeretni ezt a testet, amiben a lelkem lakozik ezen életemben. Illetve azt is megtanultam, hogy csak azzal nem történik semmi, aki nem él. Tudom, ha élem, megélem az életemet, akkor valami mindig történik velem, mert ugyebár azzal is tisztában vagyok, hogy ez a Föld nevű bolygó, egy tapasztaló bolygó, és ezért jöttem ide, és ez így van jól.

Marosán Angelika