Senkit nem lehet megmenteni önmagàtòl, senkit nem lehet felèbreszteni előbb, mint amikor megèrett rà.

Mindenkit hagyni kell ùgy èlni, ahogy akar, ahogy tud, ahol èpp tart. Olykor nagyon fàjdalmas elengedni a màsik kezèt, nagy bölcsessèg kell hozzà, hogy megengedjük neki, hogy megtapasztalja mindazt, amin mi màr règes règen tùl vagyunk. Nem tehetünk semmit. Mindenki azt hìvja èletre, amit eltervezett, amivel a sajàt szemèlyes törtènetèt beteljesìti ès ezt kìvülàllòkènt vègignèzni olykor nem könnyű. Nem szabad senki èletèbe beleavatkozni, hagyni kell, hogy mindenki önàllòan vègigmenjen azon az ùton, amit eltervezett. Nem a màsikat kell megmenteni, hanem önmagunkat, addig foglalkozunk a màsikèval, mìg a sajàtunkat nem tudjuk megoldani. Màsokkal foglalkozni könnyű, magunkkal foglalkozni nehèz, pedig amerre a nehèzsèg, arra az àldàs.

Szántó Brigitta