Bella mindig irtó érdekeseket mesél, ír. Eléggé más élete van, mint az átlagnak. Sokszor nehezebb, kalandosabb, elszántabb. Trost, többszörös bikini modell világbajnok legutóbbi versenyéről és a versenyfelkészülésről mesél most nektek.

- Nemrégiben részt vettél az egyik legnagyobb fitnesz modell versenyen, az amerikai WBFF Worlds Las Vegas show-n. Hogy sikerült a verseny és mi volt a benyomásod a rendezvényről?

- Magyarként eljutni egy ilyen versenyre már önmagában fantasztikus. A pro státuszt elérni hosszú évek versenyzésére van szükség, és a federáció Amerikán, Ausztrálián és Anglián (egy évben egyszer) kívül nem rendez máshol versenyt, tehát jó ideig külföldön kell versenyezni, mire túljut az ember az amatőr kategórián.

Ez volt az egyik legnagyobb verseny, amit valaha láttam - pedig már 12 világverseny van a hátam mögött - több száz versenyzővel. Ez volt az első összevont amatőr és profi show a karantén után, és úgy tűnt, hogy  mindenki erre várt a másfél éves kényszerszünet után. Sajnos számomra helyezés szempontjából nem sikerült jól a verseny, de ettől függetlenül én nagyon elégedett voltam a formával, amit elértem. Véghez vinni egy body transformation programot, függetlenül attól, hogy kapsz-e érte érmet vagy sem, nagyon önbecsülés növelő dolog.

- A “body transformation” nagyon divatos kifejezés lett, számodra mit jelent?

- Mindig aktívan sportolok és amikor nem versenyzem, akkor is odafigyelek arra, hogy mit eszem. Tehát nekem a body transformation nem egy drasztikus lefogyást jelent, hanem 6-8 kiló leadását úgy, hogy az izmaim ne laposodjanak el, sőt a diéta ellenére még kerekebbé formálódjanak.

Amikor egy fitnesz versenyen színpadra lépsz életed legjobb vagy egyik legjobb formájában vagy, de sajnos ez nem egy hosszútávú állapot és ezt fontos mindig elmondani, mielőtt bárki is azt gondolná, hogy a versenyzők egész évben úgy néznek ki, mint a képeken, amit a közösségi médiára posztolnak.

- Tehát, amit a közösségi médián látunk az egy illúzió?

- A stúdió képek talán egy picit (vagy sokszor nagyon), de a versenyképek valódiak. A színpadi képeken nincsen filter. Amit ott látsz, úgy nézel ki. De sajnos az a szép versenyforma azt jelenti, hogy jó néhány kilóval az egészséges testsúlyod alatt vagy, és ennek sok mellékhatása lehet.

Az extrém diéta és a normálisnál több edzés, ami a versenyforma eléréséhez kell, nagyon próbára teszi a szervezetet. Főleg a nőket, és főként egy bizonyos koron túl. Minél többet versenyzel, annál jobban kezeled a fogyással és a durva megterheléssel járó tüneteket, de a tapasztalat ellenére a versenyfelkészülés soha nem lesz egyszerűbb, könnyebb. Egy bizonyos pont után a test reagál és úgy  igyekszik ellenállni a további fogyásnak és az extrém megterhelésnek, ahogy tud. Jeleket ad, hogy meg kellene állni. A hormonok kibillenek az egyensúlyból, (kimaradhat a menstruáció például), őrült fáradtság telepszik az emberre, értsd úgy, hogy a legegyszerűbb napi tevékenységek is kihívást jelentenek, széthullik az ember figyelme, hangulatváltozások tapasztalhatóak, csak hogy néhány tünetet említsek. A verseny előtti egy-két hónapban már elég ramatyul érzi magát az ember. Ilyenkor kell erősnek lenni és a testi-lelki megpróbáltatások ellenére tovább menni.

Tudom, rosszul hangzik, és az is. De amikor látod hogy a tested alakul, már nem adod fel. A nehézségek ellenére van valami fura szépség az egész folyamatban és látni azt, hogy mit tudsz kihozni a testedből hihetetlen motivációt és akaraterőt ad. Mivel nincs könnyű út a versenyformához, amikor eléred a célod még jobban értékeled, amit elértél. A kemény munka és elszántság eredményét látni önbizalommal tölt el, és azzal az érzéssel, hogy ha egy felkészülést végig tudsz csinálni, akkor bármi akadállyal meg tudsz küzdeni az életben.

- Igen, de ennek a pozitív érzésnek nincs túl nagy ára?

- De, néha igen. És épp ezért nem mindenkinek való a versenyzés. Tényleg megpróbáltatás átjutni egy versenyfelkészülésen. Viszont amikor a verseny lemegy a nehéz időszak véget ér. Persze nem egyik napról a mésikra. A regenerálódáshoz idő kell. Mentálisan és fizikálisan egyaránt.

Mentálisan azért, mert az alak, amiért olyan sokáig küzdöttél  néhány nap alatt elmúlik és aligha lehet tenni ellene. A versenyforma odavész, amint elkezdesz egy picit többet enni és egy kicsit kevesebbet edzeni.

Még akkor is, ha fejben erős vagy, és meg tudod állni, hogy ne kárpótold magad őrült habzsolással a hónapokig tartó kőkemény diéta után, el kell kezdened többet enni, hiszen vissza kell állítani a test normális egyensúlyát, és visszanyerni az energiát, ami a normális hétköznapokhoz kell.

És persze elkezdesz kevesebbet edzeni. Én például a versenyfelkészülés alatt a hét hét napján üres gyomorral kardiózom (a legutóbbi 2 hónapos felkészülés alatt mindössze 2 napot hagytam ki, mert egyszerűen nem tudtam belepréselni az időbe az edzést), és heti ötször nyomtam a súlyzós edzést. Ez nagyon időigényes és megterhelő. Ahogy fogy a bevitt kalória, úgy nő az edzés mennyisége/intenzitása. Az energiahiány miatt iszonyúan lelassul az ember és fele annyi dolgot tud megcsinálni egy nap alatt, mint normálisan. Alig fér más bele a  napokba, mint az étel elkészítése, az edzés és valami minimális napi ügyintézés. Nagyon sok mindenre kell nemet mondani, leginkább a közösségi életre, és ha valakinek kötött munkája vagy családja is van, akkor tényleg nagyon feszített a tempó. Tehát a verseny után nincs más hátra, mint lazítani a tempón – egyrészt azért, hogy a test pihenjen, másrészt, hogy megint beinduljanak a normális hétköznapok.

- Említetted, hogy ez a verseny nem sikerült jól. Hogy kezeled, amikor ennyi munkát beleteszel valamibe és nincs meg a gyümölcse vagy nem azt a gyümölcsöt kapod, amire vágytál?

- A 12 versenyből, amin részt vettem ez volt az első, amelyen nem értem el helyezést. Most értettem meg, milyen nehéz lehet motiváltnak maradni, ha ennyi erőfeszítés után, nincs “eredmény”. (Persze van, mert fantasztikus formába kerültél, elkészültek életed legjobb fotói, es rengeteget tanultál a folyamatból – diétáról, edzésről és önmagadról). Nagyot nőttek a szememben azok, akik évek óta versenyeznek, és annak ellenére, hogy talán csak a sokadik show után állhatnak a dobogóra (ha egyáltalán valaha), még mindig ott vannak. Persze sokan el is tűnnek. Amikor hónapokat zársz ki az életedből csak a versenyre fókuszálva azért, hogy 5 percet színpadon légy, előbb-utóbb megkérdezed magad: “Miért is csinálom ezt?”. Aztán amikor verseny után néhány héttel kitisztul a fejed, eldöntöd, hogy hogyan tovább. Egy felkészüléshez nagyon kiegyensúlyozottnak és elszántnak kell lenni, és át kell gondolni, hogy lesz-e idő, kapacitás és megfelelő háttér egy újabb program véghezviteléhez. Ezt nem lehet félig csinálni, vagy 100 százalékosan vagy sehogy.

- Szóval: lesz másik verseny?