Hidd el, a lelkitársad létezik.
Vár Rád az az ember, akinek pont így vagy tökéletes. Aki Benned látja minden álmát, és naponta hálát ad a sorsnak létezésedért. Akivel nincsenek játszmák, hazugságok. Aki nem menekül, nem áltat, nem várat magára.
Létezik Ő, aki minden este úgy hajtja álomra a fejét, hogy imáiban Téged kér. Aki felvidít egy nehéz nap után. Aki akkor is egy csodának lát, amikor Te nem látod a szépséget magadban. Mert Ő Önmagadért szeret, azért, aki a testedben él.
Ez az ember valóban létezik. Elképzelhető, hogy ott él a közeledben. Nem a sors ilyen kegyetlen, és ítélt boldogtalanságra Téged.
Míg nem találod meg magadban a szeretetet, míg rettegsz attól, hogy elhagynak vagy bántanak, esély sincs rá, hogy felismerjétek egymást. Találkozhattok, érinthetetik egymást, ám a fizikai síkon nem tud létrejönni a kapcsolódás.
Míg blokkjaid és félelmeid irányítanak, nem vagy vevő a tiszta szeretetre. Míg feltételekhez kötöd a szerelmet, ne várj mást, mint fájdalmas leckéket. Míg nem tudsz szabadon áramolni, s csupán az adás öröméért szeretni, ne várd a beteljesülést.
És kérlek ne hidd, hogy Te már tökéletesen felkészültél, csak a társad késlekedik. Pont ugyanott tartotok a fejlődésben, csupán a leckék mások. Felesleges időpocsékolás azzal törődni, hogy megváltoztass valakit. Boldogtalanságod oka egyedül Te vagy. Másra mutogatás helyett kérdezd meg magadtól: Vajon miért nem hiszem el, hogy megérdemlem a boldogságot?
Gyémánt Erika