Sokan olyan régóta élnek negatív énképpel, hogy észre sem veszik már, milyen hatást gyakorol rájuk. Elfogadják az alávetett helyzetet, nem éreznek felháborodást, nem sértődnek meg, mert erre szoktatták magukat. Ez elfedi ugyan annak a fájdalmát, hogy rosszul bánnak velük, de nem ártana tudatosítani, hogy milyen nagy árat fizetnek a torz énképük miatt. Ha végül ráébrednek, tehetnek ellene. Amint Tony Robbins megállapította, néha úgy tudjuk a legjobban változtatásra motiválni magunkat, ha felerősítjük a régi állapot fájdalmát. Mondjuk például, hogy együtt nevettünk egy családtaggal, aki csúnyán kigúnyolt minket, akárcsak gyerekkorunkban. Megtehetjük, hogy lerázzuk magunkról, mint korábban is annyiszor, de mi lenne, ha tudatosan átélnénk, milyen hatással van ránk az a becsmérlő megjegyzés? Ha ráébrednénk, milyen érzés, ha félünk megvédeni magunkat, vagy ami még rosszabb, együtt nevetünk a kínzónkkal? Ha komolyan vesszük a feladatot, talán meg is sajnáljuk magunkat. Addig erősítsük az érzést, amíg be nem látjuk, mennyire rombolják ezek a helyzetek az önbecsülésünket és a másokba vetett bizalmunkat, és szép lassan másképp fogunk tekinteni magunkra.

Lindsay C. Gibson