Emlékszel még arra a gyermekre, akiben a világ és a mese csodálatosan áthatotta egymást?
Akiben a csoda a valóság részét képezte? Akiben még tisztán és elevenen élt mindaz, amit egy „felnőtt” egy másik világba száműz, és gyermetegnek ítél?
Holott a felnőtt lázasan keresi a boldogságot, amíg ez a gyermek önfeledten benne él. Illúzió volna?
Amit a pszichológia félelmetes helynek tart és mégis meghatározó a mindennapjainkban: a tudatalatti régió… vajon ez a boldog gyermek a hőseivel, még ma is ott él?
Talán érdemes lenne olykor előhívni, mert bizony a hőseire úgy tűnik szükségünk van ahhoz, hogy sikeresek legyünk és helyt álljunk abban a világban is, amelyet a tudatunk oly reálisnak ítél!
Lekszikov Attila
