Tudom, hogy ahhoz szoktál, hogy ebben a színdarabban eljátszd a szereped, de kérlek, most ne tedd! A szenvedés utáni vágy ugyanolyan kollektív szerep, mint oly sok más. Szenvedünk, hogy részesének érezzük magunkat a közösségi ritmusnak, vagy, hogy tudattalanul is előnyöket szerezzünk. Tudom, hogy ez rosszul hangzik, pont annyira mint az, hogy mindig légy optimista. A kettő ugyanarról a tőről fakad. Megjelenése annak, hogy csak szélsőségekben érzed magad valakinek, vagy valahová tartozónak.

A drámában és a szenvedésben való részvétel elhiteti veled, hogy egy vagy másokkal. Ami valójában igaz a szeretet szintjén, de az elme szintjén nem. Ha a drámában kapcsolódsz eleve kizárod a szeretetet, hisz a félelemben, a szenvedésben, a negatív jövőképben vagytok egyek. Ha az indokolatlan pozitivitásban kapcsolódsz, az szinten nem szeretet, mert nem tudod elfogadni a másik aggodalmát.