Amikor döntèsi helyzetben vagyunk, a racionalitàs helyett vàlasszuk mindig a lelkünket, mèg akkor is, ha ezzel le kell zàrni kapcsolatokat - munkàt - szokàsokat - hitrendszereket stb., ami fàjdalommal ès bizonytalansàggal jàr, mert ez az EGYetlen ùtja, hogy terheinket lèpèsről lèpèsre le tudjuk tenni. Ehhez viszont le kell győzni a belső fèlelmeinket, amik megbènìtanak, fogva tartanak, ès merni kell az ismeretlen ùj vilàg felè elindulni.

Minèl inkàbb kapaszkodunk a idejèt mùlt kapcsolatokba - rendszerekbe - struktùràkba - gondolkodàsba, annàl nagyobb nehèzsègeket teremtünk önmagunk szàmàra. Mindent ès mindenkit el kell tudni engedni most ahhoz, hogy megoldàsokat talàljunk a problèmàinkra, mèg akkor is, ha ezzel szàmunkra ismeretlen - jàratlan - bizonytalan ùtra lèpünk.