A párkapcsolati problémák nagy részének semmi köze a másik félhez. Mi reagálunk. Bennünk jön elő valami. Amit mi akarnánk és nem (úgy) teljesül vagy épp az teljesül, amit mi nem akarunk, és ez épp megdolgozatlan szülői mintákra hívja fel a figyelmünket, amit a másikon verünk le. Nagyrészt Rólunk szól. A mi akaratunkról, mi elvárásainkról, mi igazi szeretetünkről. Alig van a másiknak köze hozzá. Csupán aktívan vagy passzívan, de számon kérjük vagy követeljük, amit az egyik vagy mindkét szülőtől hiányoltunk.. vagy pont őket büntetjük, szüleinkért, szüleink ellenünk elkövetett vélt vagy valós bántásaiért. Ha ezt minél többen meglátnánk minden békésebb, jobban kezelhető, harmonikusabb, élhetőbb, fejlettebb, elfogadóbb, bölcsebb lenne. A kivetítések, elhagyások, bosszúk, megcsalások, játszmák, hidegségek, kegyetlenségek, illúziók, sérelmek, okolások, egymásra mutogatások helyett.