Vegyük èszre, hogy ugyanazt a mintàt ismèteljük ùjra ès ùjra, ès amìg nem merünk cselekedetben - gondolatban - lèlekben kilèpni az ismeretlenbe, ahol ugyan nincsenek ismerős kapaszkodòk ès ismerős szenvedès mintàk, amìg nem szabadìtjuk fel önmagunkat ezekből a szenvedès programokbòl, addig èvről èvre, èletről èletre ugyanazt a sorsrontò, transzgeneràciòs, őseinktől àtörökìtett èletet teremtjük.
Az èletünkbe ismètlődően visszatèrő helyzetek, körülmènyek, szemèlyek, nehèzsègek, pròbàk, betegsègek stb. mindig azt mutatjàk, hogy ugyanazt a kört jàrjuk ùjra ès ùjra, ahhoz hogy ez megvàltozzon, ki kell lèpni a komfortzonàbòl ès MINDEN èletterületünkön az eddig JÀRATLAN, ismeretlen, ùj utat vàlasztani.
Szántó Brigitta
