Miközben kétségbeesetten hajszoljuk a fiatalságot, az elismerést, a pénzt, a sikert, állandóan rohanunk valahova, kényszeresen csinálunk valamit, nem vesszük észre, milyen lényeges dolgok történnek az életünkben. Ugyanis a lényeges dolgok csendben történnek. Az ember csendben változik, a fű csendben nő, a magzat csendben fejlődik. A nagy betegség csendben készül az emberben. Egy házasság is csendben romlik el, de milyen sokára – hány év, és mennyi önbecsapás után – veszik észre az emberek, hogy már nagy baj van, hogy a kapcsolat tönkrement… Minden, ami lényeges, a csendben történik, és nem a lármában, a zajban. Ha pedig a zaj, a rohanás elfedi az életet, a hétköznapot, akkor elfedi azt is, ami lényeges. Ami készül az emberben, amit idejében észre lehetne venni, ha nem menekülne el a csendtől, ha tudna egy kicsit befelé figyelni. Így nagyon sok rosszat megelőzhetne az életében.

Popper Péter