Ez nagyon érdekes: ha én valamit kijelentek önmagamról pozitív módon, akkor biztos, hogy én a valóságról beszélek abban a pillanatban? Egy jó ideje rájöttem, hogy nem. Az ember a vágyairól beszél ilyenkor: valójában ő azt szeretné, hogy az immunitása erős legyen, de a belső bizonytalansága és félelme ezt kiiktatja. Ez ugyanaz, mint amikor valaki egy látszólag kiegyensúlyozott kapcsolatban él, és azt mondja: „boldog vagyok”. De ugyanakkor kérdezgeti a másikat, hogy „ugye hazajössz? biztos, hogy hazajössz? ugye nem fogsz megcsalni?”, tehát van ott egy belső bizonytalanság. Szóval amikor ő azt mondja, hogy „boldog vagyok”, akkor valójában arról beszél, hogy „biztonságban vagyok”. De biztonságban lenni nem boldogság. Létezik azonban a megoldás: nem a fertőtlenítőszerek meg a vitaminok által elért biztonság, ami ideig-óráig tart, hiszen újra fertőtleníteni kell, hanem a belső nyugalom megszerzése. Csak ez melós, és ezért nagyon sok ember nem akarja vállalni.

Csernus Imre - Velvet