Ígérd meg
Ígérd meg nekem, ha majd nem leszek,
és közeledik a Mindenszentek,
síromra nem emelsz virághegyet,
gyertyát hozol, abból is csak egyet.

Oly szelíd legyen az emlékezés,
mi méltó lesz hozzám - mint voltam én -
vadvirág nyíljon sírom tetején,
s majd betakar fehér hóval a tél.

Könnyet se ejts, hisz semmi értelme,
megbocsátásnak ott már nincs helye,
addig mondd el - ami szíved bántja -
míg nem lobban fel a mécses lángja.

Ragyogásom ne homályosítsd el,
versenybe ne szállj sírdíszítőkkel,
nem lesz könnyebb a föld, és odakint
a százszirmú virág elhervad mind.