Ha valaki szinte sohasem képes lazítani, önmagát kész akár kizsigerelni, hogy a maximális teljesítményt nyújtsa, és lelki beteg lesz, ha véletlenül hibázik, az gyaníthatja, hogy a 'Légy tökéletes!' szülői parancsot valószínűleg megkapta. A 0% és a 99% között számára gyakorlatilag nincs különbség, mert ami nem 100%: az értéktelen. Az ilyen ember mélyen meg van győződve arról, hogy nem engedhet meg magának semmi esendőséget, mert csak akkor elfogadható és szerethető, ha tökéletes. Tökéletesen dolgozik, tökéletesen néz ki, tökéletesen viselkedik, tökéletesen szeretkezik, tökéletesen él és hal. Éppen ezért retteg a kudarctól, és extrém módon bántja, ha kritika éri. Ez a nyomasztó elvárás ráadásul generációkon keresztül öröklődik, mert a maximalista és perfekcionista ember nemcsak önmagától követeli meg a tökéletességet, hanem a környezetétől, így a gyerekeitől is. Egyrészt persze minden közösségnek a javára válik egy ilyen lelkiismeretes, igényes, nagy teherbírású ember, másrészt sok szorongást és boldogtalanságot tartogató életsors az, amelyben sohasem szabad a legjobbnál kicsit is gyöngébbnek mutatkozni.

Dr. Almási Kitti