Reggel, főleg most ősszel, vagy amikor már lámpa kell ahhoz, hogy lássak 6 körül, mindenem a kávé. Egész egyszerűan akkor és attól érzem jól magam, vagy életre képesnek ha már fogom a bögrét a kezemben. Ez az én kis szeánszom, ajándékom magamnak, a lelkemnek, amikor még mindenki alszik. De mi van, ha ez függőség? Hogy tulajdonképpen függök a kávétól? Ilyeneket szoktam agyalni, aztán valahogy a nem létező véletlen okán, formájában megláttam egy előadás meghIvóját. Zacher Gábor és Szily Nóra fog beszélni, előadni a függőségekről, arról, hogy sokszor attól függünk, amit otthonról kaptunk, arról, hogy nem vagyunk elég jók. Csak köszönni tudom a Feminának, hogy ezt az előadást megszervezte, most azt érzem.
"Benned is állandóan ott van az az érzés, hogy hiába vagy jó, az nem elég? Egy újabb párkapcsolatod ment tönkre, a munkahelyen hiába hajtasz és túlórázol, elismerést nem kapsz, és még a mérleg sem akar kevesebbet mutatni. A szüleidtől folyamatosan azt hallod, hogy „bezzeg a mi időnkben”, pedig emlékszel gyerekkorodból, hogy akkor sem volt minden fenékig tejfel, és bizony a gyerekkori minták is rányomják bélyegüket későbbi életünkre.'" - na, ez szólItott meg. Mert igen, sokszor azért szokunk rá a mindenféle szerekre, mert a belső nyugtalanságot, "elégtelenséget"' nem tudjuk elnyomni, ezáltal pedig könnyebb. A reggeli bögre kávém által.
Ez annyira jó téma. Október 20-án várnak mindenkit a József Attila SzInházba, én eleve egy Zacher rajongóm vagyok, tehát ott leszek. Mondjuk, lehet, hogy ez is függőség? Na, tényleg beszélnünk kell Mindennapi függőségeinkről!
