Olyan sokszor kérdezik meg tőlem, akár interjúban, akár személyes beszélgetésben, nem hiányzik-e a régi, kiadós munkám, mindennapjaim. Mindig elmondom, hogy nem. Mert azt, ami ott volt, a munkatársaimmal nem tudom reprodukálni. Azt a burkot, szerető közeget és ultra vicces és produktív mindennapokat. Azóta persze nem sok ilyen céggel vagy közösséggel találkoztam, ahol ezt tapasztaltam volna. Inkább csak kis kkv-knál láttam, éreztem azt, hogy igazán megértve, segítve egymást is lehet előre menni, sikeresnek lenni. Aztán a WomanPower Project lányaival ellátogattunk a Telenorhoz.

A Telenor Házban nem jártam még. Törökbálinton van és már maga az lenyűgözött, hogy milyen nagy zöld területen található és milyen impozáns maga az épület. Nem igazán kedvelem az irodai világot, úgy általában – mindig azt érzem, abban valahogy bedobozosítják az embert-, de itt első blikkre az jön le, helye van az egyéni látásmódnak, meglátásoknak, hisz annyi kis szeglet, érdekesség, építészeti megoldás van a székházban. A Garden Office-ban beszélgetünk Endrei-Kiss Judittal, a vállalat HR vezérigazgató-helyettesével. Később megtudom azt is, maga, a kertben való dolgozás lehetősége is az egyik kolléga ötlete volt, aki addig ment és mondta az ötletét a vezetőségnek, míg beadták a derekukat. Azóta pedig sokak kedvence a tér, amely mellett akár röplabdázhatnak is és a kutyusok is szaladgálhatnak, ha már a gazdi behozta őket a dolgozóba – mert erre is van lehetőség.
Ahogy leültünk beszélgetni, rögtön előkerül a téma: a covid. Arra vagyok kíváncsi, hogy egy igazán nagy cégnél, hogyan tudták és tudják ezt az egész, soha, senki által nem tapasztaltat kezelni, milyen üzenetet adnak át a dolgozóiknak, hisz a médiában olvasott hírek igazán megingatták az emberek biztonságérzetét, amely visszahatott a munkára, a teljesítményre is. Félelem által vezérelve lehet dolgozni, de nem érdemes.

Judit azt meséli, ahhoz képest, hogy ők egy igazán nagy cég, gyorsan reagáltak mindenre. Az elsődleges számukra az volt, hogy biztonságérzetet adjanak a munkatársaiknak. Ez a biztonság hogyan is jöhetett létre újra? Úgy, hogy a kollégák a családjukat is védve érezhették, illetve tudhatták: figyelnek rájuk. Éjjel-nappal dolgoztak az első időkben, gyorsan felismerték, hogy a konyhát például nem szeretnék végleg bezárni. Így 3 nap alatt megszervezték az ételszállítást. A konyha dolgozóit nem kellett elküldeni, csak most az otthonokba jutottak el a menza finomságai. Tehát átálltak arra, amit a helyzet megkívánt. A fizikai biztonságot is figyelembe vették, jutott
bőven elégséges , kesztyű, maszk mindenkinek. Alaptézisük az volt: 2020-ban senkit nem bocsájtanak el – ami azért ebben a helyzetben bámulatos, szerintem. Mindenkinek biztosították ezáltal azt az anyagi biztonságot, amely a lelkére is hatott azután. Persze, azt is átbeszélték és átláthatóvá tették, mint elvet, hogy tudják, a karantén helyzetben nem tudják majd patika-mérlegen kimérni a teljesítményt. Hisz van olyan kolléga, aki két kicsi mellől dolgozott és olyan is, aki az egyedüllét hetekig tartó magányával küzdött. Az volt a célkitűzés, hogy mindenki tegye bele az egészbe a tőle telhető legjobbat. És nem gondolták volna, de paradox módon ez igazán nagyeredményeket hozott. A HR vezérigazgató-helyettes azt mesélte még, hogy az addigi értékeik tartalommal igazán most teltek meg. Más volt a karantén idején az együtt gondolkodás vagy a szabadság kifejezés is és a bátorság is. Az addigi talán sokak számára üresen hangzó fogalmak igazán értékessé váltak. Közös értékké.

A ’közösség’ és az ’együtt’ fogalma is más értelmet nyert, ahogy sokan megtapasztalhattuk az országban. Azt gondolom, én szerencsés vagyok, hisz nekem is volt a karantén idején egy támogató közegem. Van, aki Facebook-csoportban, van, aki a barátnők által találta ezt meg. Ahogy sok más nagyvállalat, úgy a Telenor dolgozói számára is kihívás volt ez, hisz gondoljunk bele, már nem volt az ebéd feletti összekacsintás, vagy az ’adok egy kis tejet a kávédba és jóban leszünk’ feeling. A kapcsolatok máshogy, másként alakultak és meg kellett  találni azt a kovászt, ami összetartja őket. A kommunikációs kollégák nyilván sokat dolgoztak ezen, de számos helyzet igazán váratlan és spontán módon alakult. Judit meséli, hogy volt olyan kollégája, aki támaszt nyújtott számára a vírus elején, pedig nem volt igazán szoros viszonyuk korábban.
De a HR is sokat tett a dolgozókért. Infektológus állt rendelkezésükre, aki tájékoztatást nyújtott. Sőt, ami számomra, aki ugye a lélekkel foglalkozik, igazi ajándék: coach áll a mai napig is a kollégák segítségére. Egy ember, akivel online beszélhették át a félelmeiket, szorongásaikat és mindent, ami akkor volt, vagy most van. Hisz sajnos előfordul, hogy poszttraumás stressz tünetei jelentkeznek most is.
Különlegesen értékes számomra, aki tanultam pszichológiát és HR-t is, az hogy felnőttnek tekintik a dolgozókat. Ezzel nem sok helyen találkoztam itthon. Jóval többet inkább azzal, hogy gyerekként kezeli a főnök a beosztottat, nem figyel rá, sőt, csak irányítani akarja, félelemben tartani. Pedig a közös jó energia, a közös cél csodákat hoz magával. Például a Telenornál szeptembertől nyitottá tették az irodákat és a korábbi A és B hetes beosztás helyett azt mondják, akkor jössz be, amikor szeretnél, nyilván bizonyos létszámig. A bejáratnál pedig karszalagot vehetnek fel a dolgozók, 3 árulkodó szín mutatja mega többieknek, hogy nem szeretnél senkivel kontaktot, vagy ha te nyitott vagy, de tartsátok be a távolságot, vagy akár dumcsizhatnak is hosszabban veled. Én ebből azt mondom, igazán először csak a Telenornál láttam azt, hogy nem csak lőzung, hanem tényleg transzparens a kommunikáció.
Azt gondolom, a média torzulásait, sokszor félelmet keltő információ zuhatagát, így tudja igazán kivédeni az ember. Hogy egy támogató közegben dolgozik, akár otthonról és ő maga is támogatástnyújt. Bevallva egymásnak azt, hogy soha, senki nem volt még ilyen helyzetben, de mégis hogyan tudunk létrehozni és működtetni, valami olyat, ami példás Magyarországon. Biztonságot nyújtani, átlátható elvárásokat adni és várni egymástól. Segíteni azt, akinek erre van szüksége. Felnőttként kezelni egymást. Természetesen ez nem könnyű vagy lehetett könnyű eddig. Mondják, egy fecske nem csinál nyarat. Én pedig azt gondolom, pedig de. Ez az évünk pontosan arról szól, hogy a közösség és a kapcsolódás fogalma és értéke az, ami igazán élhetővé teszi ezt a senki számára nem egyszerű 2020-as évet.

Amit a Telenorról tudod kell: 
A Pannon GSM néven alapított Telenor Magyarország 1994. március 27-én Magyarországon elsőként indított kereskedelmi GSM-szolgáltatást. A jelenleg 75%-ban a cseh PPF Csoport, és 25%-ban az Antenna Hungária tulajdonában álló cég a hazai piac egyik vezető mobiltávközlési vállalataként több mint 1100 munkavállalót foglalkoztat. 3,1 millió előfizetőt lát el hatékony, megfizethető és könnyen használható hang- és adatátviteli megoldásokkal, digitálisan elérhető tartalmakkal, üzleti megoldásokkal és értéknövelt szolgáltatásokkal. A hazai
lakosság 99,5%-a számára elérhető Hipernet hálózatának folyamatos fejlesztésével, innovatív megoldásaival a hazai piac hosszú távú befektetője.