Azt hiszem manapság a társadalom és az egyén egyik legnagyobb tévedése, hogy nem vigyázza és óvja meg az érzékeny lelkűletű embereket és az érzékenységet alapvetően egy hibának tartja.

Pedig az érzékenyek olyanok, mint a háború után, romok közül, magukat kiverekedő kisvirágok. Az egyedi színeikkel és a törékenységükkel bátran merik képviselni a reményt.

A reményt azoknak, akik megkeményedtek, azoknak kik nem találják a kiutat és azoknak, akik elhitték, hogy a megoldás, a túlélés a pusztulásban rejlik.

Az érzékenyek a társadalom reménysugarai, akik lényükkel és törékünységükkel azt kiáltják, hogy van szépség! Van hit! Együttérzés és szeretet.

Egy törékeny virág a romokon képes mosolyt csalni az emberek arcára. Képes egy pillanatra megmutatni, hogy a mindennapok mocskán túl, vannak olyan pillanatok, amelyek időtlenek és amelybe érdemes belevesznünk teljes szívünkkel. Az érzékenyek a társadalom megmentői, mert olyan értékekre tanítanak, amelyek kiveszőben vannak. Bizalomra, odaadásra, ítélet mentességre.

Az érzékenyek viszont törékenyek. Egyetlen gonosz lépéssel el lehet pusztítani őket és láthatatlanná tenni a szépségüket. Egyetlen lépéssel eltaposhatják őket azok, akik kiégtek és a sötétben ténferegnek.

A mai társadalom egyik legnagyobb hibája, hogy nem óvja, ringatja, becézi azokat, akik még érzékenyek. Azokat, akik képesek megmutatni a lélek szépségeit. Pedig minden társadalom egyetlen módon tudja fentartani az emberi értékeket, ha vigyáz azokra, akik még elég bátrak ahhoz, hogy a törékenységükkel, finomságukkal, könnyeikkel, nevetésükkel, alkotó energiáikkal utat nyissanak másoknak is önmaguk és a lélek értékei felé.

Kérlek benneteket vigyázzatok az érzékenyekre! Mert ők a ti lelketek is, akkor, amikor nem tudtok hinni abban, hogy a világunkat nem a verseny, a harc, az érdek viszi előre, hanem a szeretet puha képessege. Ez fogja átölelni a világunkat, és reményt adni akkor is, ha néha oly nehéz hinni valami jóban. Valami igazban. Valami szépben. Valamiben, amit csak érezni lehet. Abban,amire minden lélek vágyik. Abban ami jobbá tesz. Boldogabbá.

Mert vannak virágok, amelyek elég bátrak átverekedni magukat bármilyen sziklán és egyszerűen csak a Nap felé fordulni. Ők a szív és a szépég virágai.

Érdemes óvni őket.

Barna Berni