Nagymamám az ‘egy mozdulattal’ híve volt. Fiam, egy mozdulattal el teheted magad után a tányért. Gyermekem, egy mozdulattal meg igazíthatod a hajadat, hogy jól álljon. Egy mozdulattal elrendezheted az ágyterítőt. Ilyeneket mondott. Az “egy mozdulattal” életforma megmenthetné a világot. Egy mozdulattal kikapcsolhatnánk a tévét és játszhatnánk helyette a gyerekkel. Egy mozdulattal a kukába dobhatnánk a szemetet, ahelyett, hogy a földre hajítanánk, elzárhatnánk a vizet fogmosás közben. Egy mozdulattal átadhatnánk az időseknek a helyet a buszon, egy mozdulattal békejobbot nyújthatnánk annak aki bántott, egyetlen mozdulattal letörölhetnénk a könnyet annak a szeméből aki sír, felemelhetnénk a földről aki elesett. Egy mozdulattal becsukhatnánk az ajtót és elmehetnénk onnan, ahol már nem szeretnek. Egy mozdulattal felvehetnénk a telefont amikor édesanyánk hív. Egy mozdulat csak. Ennyi kellene néha és a világ sokkal jobb hely lenne.

L. E.