Az elme gyakran meg akar győzni, hogy tèrjünk le a szìv ùtjàròl, vàlasszuk a làtszòlag egyszerűbb utat, mert amit èrzünk, az ùgyis illùziò, nem racionàlis, mert azonnal kèzzel nem foghatò.
Àltalàban ezek a kètsègek a tudatalattibòl törnek fel, ùjra ès ùjra, a mùltbèli fel nem dolgozott csalòdàsokbòl, fàjdalmakbòl tàplàlkoznak, a dèmonjaink ugyanis el akarjàk hitetni, hogy nincs màs vàlasztàsunk, csak ugyanazt a szenvedès - programot futtatni.
Amikor erre a működèsünkre ràjövünk, a felismerès az első lèpès, hogy ne dőljünk be az elmènk vetìtèseinek ès el merjük hinni, hogy az az igaz, amit èrzünk.
Amikor vàlaszùt előtt àllunk, az egyetlen igaz ùt, amiben szìvvel - lèlekkel benn tudunk lenni.
A pròbàk nem azèrt jönnek, hogy letèrjünk ròla, hanem hogy fel tudjunk lèlekben is nőni a cèlhoz.
Szántó Brigitta
