Volt egyszer, a nagyvilágban egy lány, aki nagyon szerette az embereket. Mindenkiben megtalálta a jót és aki hozza fordult, bármilyen tanácsért boldogan tért haza, érezve, hogy megnyugodott a lelke.
Furcsa világ volt, ahol élt a lány az emberek bizony sokszor oktalanul bántották egymást. A lány megfigyelte, hogy nem nagyon szerettek senkit az emberek saját magukon kívül. Mindenki más számukra, csak egy felhasználható tárgyat képzett. Furcsa módon a lány mégis köztük maradt, mert érezte hogy sok nagy fájdalom veszi körül őket. És mindegyik megvolt győződve, hogy az ő tragédiája a legnagyobb... Egy nap a kékek fordultak hozzá, hogy segítsen nekik legyőzni a pirosakat. A lány mosolyogva mondott nemet .
De miért nem segítesz, te is piros vagy? kérdezték.
Nem vagyok piros, de nem vagyok kék sem. És mindenki egyenlő kell legyen... válaszolta.
Erre a pirosak és a kékek össze ültek, megbeszélték, hogy a lány biztos zöld azért nem segít nekik...vigyázni kell az ilyenre, mert nem megbízható - mondták. A lány nem törődött vele mit mondanak, mert pont életet mentett és nem érdekelte, miket pletykáinak. De nem bírtak belenyugodni az emberek a másságába.
Nem elfogadtató, mondták. Miért akar többet csinálni, mint mi? És miért dolgozik ingyen? Nagyon nehéz kérdések voltak és hihetetlen volt számukra hogy létezik, akit inkább érdekel az emberi méltóság, mint a saját nyeresége .
Így sok ellensége gyűlt össze a lánynak és egyre inkább próbált elhúzódni a mások útjából.
Istenhez fohászkodott, segítsen neki szeretetet osztani a gyűlölködőknek. Egy nap csoda történt és este mikor a tenger partján elmondta az esti imáját, hirtelen azt vette észre, a lenyugvó napsugár utolsó sugarai, minden kimondott szóból szívet formálták. Ezek a szívek pedig elrepültek az éjszakában, azokhoz az emberekhez, akiknek legnagyobb szükségük volt rá. Hajnalba mosolygó emberek indultak útjukra és nem tudták, milyen csodás ajándékot kaptak az éj folyamán. Már köszöntek egymásnak, nem számított ki piros vagy kék, vagy zöld. Csak nagy melegséget érezték. A lány végre boldog volt. Többé nem kellett elbújjon az emberek elől, hanem együtt velük dalolt, táncolt. Még ma is él, ha meg nem halt.

B. Rózsa