Az Egyetlen. Egész életünkben keressük az Egyetlent. Aki mellett majd nem kapja fel a fejét a hiány, hogy új utakra csábítson. Aki mellett majd jó emberek lehetünk és kihúzhatjuk magunkat a tükörben és azt mondhatjuk: Maradok! Már nincs hová mennem.
Ebben is, mint mindenben végletesek vagyunk. Nem vesszük figyelembe, hogy utunk nem egyenes és az állandóság nem minőségünk, hisz minden változó és áramló. A múltban élünk és a jövőbe meredünk, hiányt élünk, hisz amin mindig átsiklunk az a pillanat szépsége. Az Egyetlen a pillanatban létezik. Abban a pillanatban ahol úgy döntesz, hogy nem adod másnak az energiád. Csak neki. 

Barna Berni